Kosár (0)

09 aug T’anzix – avagy ván nájt in Maszájfalván (bár Bangkokban kényelmesebb lett volna)

  • Tehát, mi az a Patyomkin-falu? - kérdezte Albert, miután másnap reggel a fenséges reggelit követően üdvözült képpel beültem mellé az autóba. Mivel moszatra ettem magam, így a kérdés betöltése, feldolgozása, és a megfelelő válasz előkeresésée néhány másodpercet igénybe vett.

  • Grigorij Patyomkin II. Katalin államminisztere volt. A legenda szerint álfalvakat húzatott fel, amikor a cárnő a meghódított területeket látogatta meg, hogy ezzel bizonyítsa, milyen gazdag az újonnan fennhatóság alá került vidék.

  • Várj, milyen országról beszélünk? Ez nálatok történt?

  • Nem. Mi egy lóért vettünk kb 250 ezer négyzetkilométert.

  • És még a spanyolokat cseszegetik, hogy üveggyöngyért lopták el Amerikát? - hitetlenkedett Albert barátom.

  • Egyszer mindenki köthet jó üzletet – vontam meg a vállam. - De megnyugtatlak, hogy ez volt az utolsó nagy dobásunk... Egyébként oroszokról van szó.

  • Áááá, oroszok! Ha egynél több jön belőlük, akkor hányószacskóval pakolom meg az autót.

  • Nem vagy egy kicsit előítéletes, rafiki? - nevettem.

  • 24 év tapasztalatát mondtam. Feketeként nem lehetek előítéletes... Tehát, ez a Katalin királynő elégedett volt?

  • Ez legenda, Albert. Patyomkin politikai ellenfelei terjesztették, viszont a Patyomkin-falu, mint fogalom, átment a köznyelvbe, és a jól kinéző, de tartalommal nem rendelkező, valaki vagy valakik becsapására felhúzott épületeket nevezik így.

 

Rám sándított.

 

  • És azt hiszed, hogy a maszáj falu, ahova tartunk nem lesz igazi?

  • Nézd, barátaim mesélték, hogy Kenyában és Tanzániában több folk esten vettek részt, ahol a maszáj harcosokban felismerték a kertészt, a portást meg a pincért. Nem mondom, hogy nem voltak igaziak, de vannak kétségeim.

  • A maszájoknak sem könnyű. Az állattartás egyre kiszámíthatatlanabb a változó időjárás miatt, ráadásul a nomád életmódjuk miatt sokszor kerülnek összetűzésbe a farmerokkal. Sok maszáj költözött városba, vagy vállal munkát a turizmusban a tengerparti területeken.

  • Tudom, a legtöbb zanzibári szállodában maszáj biztonsági őr van.

  • Utolérhetetlenül éberek és megvesztegethetetlenek.

  • Inkább politikusnak kellene menniük.

  • Rosszul járnánk mindannyian rafiki, ha a maszáj törvényeket alkalmaznák. Ugyan a maszájok nagyrészt keresztények, de elég furcsán értelmezik a hitet, és sokszor inkább a sariára emlékeztető szokásaik vannak... Tudod mit?! Nem mondok inkább semmit, kb két óra múlva találkozol velük és meggyőződhetsz arról, hogy ez egy Patyomkin-falu vagy sem.

 

Félóra vezetés után letértünk a főútról Mto wa Mbu-nál (ejtsd: Towambu). Itt északra fordultunk, először makadám úton zötykölődtünk, majd poros és homokos földúton haladtunk kissé tempósabban. Az útba eső falvak egyre szegényesebbek lettek, úgy tűnt, hogy minél inkább befelé hatolunk Maszájföldre, annál céltalanabbul kódorgó embereket látunk. A növények gyérültek, ahogy haladtunk előre, úgy a mennyiségük, mint a lombozatuk szegényesebb lett a megtett kilométerekkel arányosan, a képet csak az egyre gyakrabban feltűnő, jellegzetes testalkatuk, ruházatuk és testékszereik miatt messziről is felismerhető maszájok színesítették.

 

Hirtelen egy sorompó állta utunkat, Albert kényelmesen kikászálódott az autóból, de még visszaszólt.

 

  • Ha jót akarsz magadnak, akkor zárd magadra az autót! Nem viccelek. - Néztem, ahogy a testes emberek jellegzetes kacsázó mozgásával eltűnik két ház között.

 

Jó, nem viccel. Én viszont óvatos duhaj vagyok, és miért ne szállhatnék ki az autóból? Azért óvatosan körbenéztem. Sehol senki. Por, szottyadt cserjék, elhagyatottnak tűnő vályogviskók... Résnyire nyitottam az ajtót. Albert nem Alfred, aki lépten-nyomon szívatni próbált. Valami oka csak volt, hogy azt mondta amit mondott – bizonytalankodtam, majd kidugtam a fejem az autóból. Aztán a lábam is. Mivel nem süvítettek a fejem mellett maszáj harcokok nyilai-lándzsái, ezért egy fokkal bátrabban kiléptem az ajtó fedezékéből, de még mindig egy szurikáta bizalmatlanságával tekintgettem körbe. Semmi. Nah, szépen állunk! Albert mégis Alfred babérjaira tör, és ilyen a sóni humor. A fene essen az etnográfiába.

 

Visszahajoltam az autóba a Statsonomért, amire megfordultam egy alacsony, töpörödött maszáj nő állt előttem, kezében jellegzetes maszáj ékszereket tartott és ütemesen rázta őket. Gondoltam szeretné, ha megvásárolnám. Mivel elképzeléseink nem estek egybe, ezért kedvesen félretoltam a kezét, amivel az orrom alá nyomta a bizsukat. Erre felrikkantott, és két újabb nő jelent meg a semmiből, megpróbáltak körbevenni, de hátam az autónak nyomva álltam a sarat.

 

  • Köszönöm, köszönöm. Nem kérem! Beszélnek angolul?

 

Ez csak olaj volt a tűzre, mert négy újabb nő csatlakozott a társasághoz. Tényleg úgy gondolják, hogy eladnak nekem valamit, amit nem akarok megvenni? Megküzdöttem már a nizwai souq hírhedten pénzéhes árusaival is, mit nekem néhány nő?!

 

  • Unasema kiswahili? - kérdezgettem, de nem!, szuahéliül sem akartak beszélgetni, ellenben kezdett fogyni a levegő körülöttem, mert újabb és újabb nők jelentek meg, akik hátulról nyomták az elől állókat. Lehet, hogy hallgatnom kellett volna Albertra???

    Az nyilvánvaló volt, hogy nem vásárolhatok semmit, mert ha egytől veszek, akkor mindenkitől kell, s a végén még a gatyámat is kecske-zálogba tehetem.

  • Nenda zako! Sitaki kununua zawadi! - mondtam határozottan, de mit sem használt, csak egyre többen jöttek. Jó ég! Rossz a szórend??? A távolban feltűnt egy ismerős fej. - Albert! Segítenél?

    Albert mellett egy legalább 190 centi magas, botra támaszkodó, idős maszáj sétált. A hegtetoválásai alapján Ő lehetett a főnök. Albert kedélyesen integetett felém, majd a nőkre kiáltott.

  • Mtu huyu atalipia kila kitu!

  • Mi van? Neeem! Nem veszek semmit! - mondtam immáron tényleg kétségbeesetten, mert már a távolabbi kunyhókból is nők rohantak felém.

 

Megpróbáltatásom szerencsére véget ért, mert a törzsfőnök valamit tényleg odavakkantott az ostromlóimnak, mire egy pillanat alatt mindenki felszívódott.

 

  • Asante, asente sane! - a főnök egy biccentéssel nyugtázta hálálkodásomat, majd könnyedén felemelte a sorompót és intett, hogy áthaladhatunk.

 

Gyorsan visszaugrottam az autóba és lenyomtam a biztonsági zárat. Albert indítózott és tíz másodperccel később már hivatalosan is maszájföldön voltunk. Én meg idegalapon.

 

  • Nem mondtam, hogy maradj az autóban? Legközelebb majd egy oroszlánfalkát ölelj a kebledre a figyelmeztetésem ellenére! - vigyorgott kísérőm.

  • Anyám mindig azt mondta, hogy a nők a fogják a vesztemet okozni, de nem hiszem, hogy pont erre gondolt – morogtam.

  • Csak meg akarnak élni valamiből. A nők házat építenek, gondozzák a gyerekeket, ékszereket készítenek és megpróbálják eladni őket.

  • Ez nem próbálkozás volt, hanem testi sértés!

  • Jó, hát mondtam, hogy egyre nehezebb az élet, nem?

  • Az egyik még a golyóimat is megfogta! - vágtam vissza feldúltan.

  • Ne csodálkozz! Itt mindenki fehér férjet akar magának. (erről majd többet egy 18+ írásban)

  • A 94 éves nagyanyám is jobban néz ki, pedig már 8 éve halott.

  • Hát, nem tudhatta, hogy mi a gyengéd – védekezett Albert majd harsányan felröhögött – Mi a tanulság? Legközelebb hallgatsz rám, nem? Lazíts, rafiki! TIA!

 

Oh, már csak ez hiányzott! A szentséges TIA, ami a This is Africa! rövidítése. Afrikában mindig, mindenki ezzel mentegetőzik, ha valami balul sül el, ha az anyjuk emlékére tett ígéretük ellenére mégis négy órát késnek a találkozóról, ha el is jönnek, de nincs kedvük arról beszélni, amiről kellene, vagy ha a helyi kézműves által készített, általad kisebb vagyonért megvásárolt ingről, ruháról, csodás szuvenír tárgyról kiderül, hogy made in Taiwan... Ha mindehhez, még azt is hozzáteszik, hogy Hakuna Matata!, akkor ütni támad kedvem.

  • Mit tudsz a maszájokról? - kérdezte Albert, miután kellően kiszórakozta magát.

  • A nők tapizósak – mondtam, de Albert komolyan nézett rám – Oké, oké. Nem sokat. Csak annyit, amit az interneten találtam, láttam őket a zanzibári hotelekben, meg olvastam egy svájci nő könyvét, aki egy maszáj pasihoz ment feleségül, de nem tudom, hogy mennyire hiteles.

  • Olvastad a White Masait? Eddig bárkivel beszéltem csak a filmet látta.

  • Igen, olvastam. Szóval? Mennyire hiteles?

  • Teljesen, 100%-ig. Az utolsó betűig az. Ilyenek a maszájok. A ti európai társadalmatok számára nyilvánvalóan hajmeresztő szokásaik vannak.

  • Én nagyon nyitott vagyok mindenre, Albert. Sok mindent el tudok fogadni, mint helyi szokást, és a be nem avatkozás híve vagyok. Nem terjeszteni akarom a saját elveimet, de szerintem pl a nők csonkítása rettenetes szokás, a barbarizmus egyik legdurvább formája.

  • Természetesen igazad van, viszont a maszájok szempontjából a szexus nem lényeges. Gyakorlatilag csak a gyermeknemzés céljából közösülnek, az örömszerzés mint olyan teljesen kizárt. A férfiak nagyon sokat vannak távol az otthonuktól, és ugye... De természetesen, ami indokolható volta a XIX. Században, az már a XX.-ban sem volt az. Hidd el, a kormányzat nagyon sokat tesz egyrészt a felvilágosításért, másrészt durván büntetik a maszájokat érte. Nem biztos, hogy ez a célravezető, de tény, hogy valami elkezdődött. Egyre kevesebb ilyen eset van, és a kormány menedéket nyújt azoknak a lányoknak, akik a csonkítás elől elmenekülnek, leggyakrabban az anyjuk, vagy idősebb, tanultabb testvéreik segítségével... Ahova megyünk, ott nincs csonkítás, de kérlek, ne hozd fel a témát, ha odaérünk.

  • Mikor leszünk ott?

  • Látod azt a dombot?

  • A Kilimanjárót?

  • Neeeem! Itt előttünk. A túloldalán van a falu.

 

Pár órával később beláttam, hogy ez tényleg nem Patyomkin-falu. Ugyan megkaptam a kihagyhatatlan díszmaszáj beavatási szertartást, melynek keretében páros lábbal ugráltam a tűző napon kb. 42 fokban, kezemben egy bottal, de mielőtt elájulhattam volna a ceremóniamesteri feladatokat ellátó törzsfőnök junior berekesztette a bohóckodást. Senkire nem vetne jó fényt, ha egy hülye turista elhalálozna náluk. Jönnének a hatóságok, meg a kényelmetlen kérdések, hát hiányzik ez valakinek?

Szóval, a törzsfőnök fia, akinek harmadszori ismétlés után is képtelen voltam megjegyezni a nevét, ezért csak Juniornak, aztán a Dallas szinkronja után inkább Dzsokinak neveztem el körbe vezet a falun. Nem volt igazán sok látnivaló benne, pont úgy nézett ki, mint minden nomád maszáj település. A ragadozók ellen szúrós növényekből készült kerítéssel védték a falut, amely szinte áthatolhatatlan akadályként meredezett a betolakodók előtt. Természetesen a maszájok semmit nem hagynak a véletlenre, ezért a kerítésen belül kisebb karámokat hoztak létre ugyanilyen szúrós kerítésből, a legkisebb állatok pedig szimplán velük alszanak a kunyhókban.

 

Apropó, kunyhó! Korábban említettem, hogy a kunyhókat az asszonyok építik, ágakból, fűből, néha egy-egy kő is kerül bele, majd az egészet sárral vastagon összetapasztják. A tetejére egy kicsiny nyílást vágnak, hogy a füst tudjon távozni, és egy maximum kettő, lőrés szerű ablakot hagynak rajta. A bejutás egy kacskaringós labirintuson át lehetséges, és a belseje egyetlen térből áll. Itt főznek, esznek és alszanak, és estére a az újszülött állatokat is behozzák. A berendezés is nagyjából olyan sivár, mint maga az egész vidék. Az ágyon alszanak, de ez annyit jelent, hogy néhány egymáshoz kötözött faágra állatbőrt feszítenek. Egy ilyen kunyhóban beszélgettem Dzsokival és Alberttal.

Először furcsa volt az egész, mert alig láttam valamit. Nem is félhomály volt, hanem szinte teljesen sötét, amelybe fentről, a kémény szerepét betöltő lyukon át némi fény szivárgott be. Dzsoki hangja a valahonnan velem szemből jött, a kísérteties hatást csak növelte a nehéz füst, állat és bőrszag. Pár perc alatt viszont hozzászoktam a kripta-csethez, és meglepve tapasztaltam, hogy milyen kellemesen hűvös van bent.

 

  • Ne feszengj – mondta Dzsoki – Helyezd magad kényelembe, úgyis azon az ágyon fogsz aludni, ahol ülsz. - Ennyi volt a maszáj check-in! - Kérdezz nyugodtan, azért vagyok itt, hogy mindent megmutassak és elmondjak neked. Nincsenek titkaink.

  • Az jó! - nevettem – Még mindig marhában méritek az menyasszony árát?

  • Persze. Mi másban? - Az állatoknak és az állati termékeknek árfolyama van. Ugyan a legtöbb maszáj nem tud írni és olvasni, viszont nyugodtan elmehetnének az árutőzsdére brókernek, olyan hajszálpontos és naprakész információjuk van az árakról. - A marha, a kecske és a többi állat maga az életünk értelme! Természetesen elfogadom a dollárodat, euródat de a fejemben rögtön át is váltom marhára, baromfira vagy tojásra. Itt, a hazámban, ha csak pénzed van semmire nem mész vele. Ha állataid vannak máris tiszteletreméltó ember vagy.

  • Mennyibe kerül egy menyasszony?

  • Nagyon sok mindentől függ. Milyen rangú, milyen pásztor az apja, a testvére. Hány éves, mennyit kell még rá várni?... Na jó, nem nagyon lehet kapni asszonyt 20-30 marha alatt.

  • És ha most gyorsan visszaváltod a marhát euróra, az mennyit jelent? - kíváncsiskodtam

  • Mivel jelenleg száraz évszak van és a marhák soványak, ezért kb. 625 euro egy hím, és 780 egy nőstény. Egy hónap múlva jön az esős évszak, amelynek végére kb. 900 euróért tudnám eladni a hízott marhámat.

  • Várj! Azt mondod, hogy egy fapados menyasszony is 13000 ezer euró? - kérdeztem elképedve.

  • Mi az, hogy fapados?

  • Nem lényeg... 13.000 euró? - nem tértem magamhoz a döbbenettől, de láttam, ahogy Dzsoki sziluettje szorgalmasan bólogat – Rafiki, Jemenből 1500 dollárért hozok neked menyasszonyt.

  • Tényleg? - villanyozódott fel Dzsoki – Hol is van, Jemen? Mintha már hallottam volna róla Dodoma közelében? Addig elgyalogolok.

  • Ne viccelj! Dodoma kb. ötszáz kilométerre van innen. Addig gyalogolnál?

  • Hát, ha jó az asszony... - mivel Albert mellettem ült, a homályban is láthatta letaglózott arckifejezésemet és bár diszkréten, de azért vonyítva röhögött.

  • Oké, és mikor van az esküvő? Hány évesen szoktak a lányok férjhez menni?

  • Először is az apám lefoglalózott nekem egy lányt, amikor 13 éves voltam.

  • Hogy mit csinált? Azt mondtad, hogy reserved? Zimeifadhiwa?

  • Persze, rafiki – hallottam Dzsoki hangján, hogy mosolyog. - Nem kell megismételned szuahéliül, jól beszélek angolul.

 

A szemem sarkából láttam, hogy Albert a busa fejével ráharapott az öklére, úgy rázta a nevetés. Tényleg kedvem lett volna felrúgni.

 

  • Az apám lefoglalta a feleségemet, aki 6 éves volt. - Hmmm, hát itthon a gyámügynek lett volna néhány szava az üzlethez. - 65 marha volt az ára.

  • Üzlet megköttetett és apád áthajtott 65 marhát?

  • Jajj, nem! - rázta a fejét – Tíz marhát kapták, megállapodtak, hogy 14 éves korában lesz az esküvő, akkor átköltözik a házamba. Minden évben megállapodott részletfizetés van, beleszámítva az állatok szaporodását is.

Kész! Végem volt! A maszájok kamatos kamatot keverik meg egy kvázi határidős ügylettel, és így hozzák létre az egyezségeket. A “Házasodj boldog Ausztria!”-elv a sutban, a Habsburgok betérdelnének egy ilyen hallatán.

 

  • És mi van akkor, hogy ha meghal menyasszony? - kíváncsiskodtam.

  • Akkor a menyasszony apjának be kell állítani egy másik lányát a megállapodásba. Ha nincs lánya, akkor vissza kell adnia a marhákat, a szaporulatból megtarthatja a ráfordított költségek árát pl az állatorvosi ellátás, gyógyszer, takarmány.

  • Állatorvos? Hol van itt állatorvos? - ránéztem a mobilomra a kijelzőn semmilyen hálózat nem látszott. - És hogy hívtok állatorvost?

  • Ha valami nagy gond van, akkor Arushából repül ide az állatorvos.

  • Nincs semmilyen térerő.

 

Dzsoki most tényleg felnevetett.

 

  • Rafiki, tényleg nem úgy élünk, mint Ti, de azért ha kell, akkor használjuk a XXI. századi technológiát. - felállt, valamit zörgött a sarokban, majd egy dobozt nyomott az orrom alá – Nyisd ki! - kinyitottam, belenéztem és hitetlenkedve megforgattam.

  • Műholdas telefon?

  • Műholdas telefon, napelemes töltővel. És tudom, hogy mi lesz a következő kérdésed. Nem, nem kecskével fizetem az orvost, hanem készpénzzel, vagy ezzel... - A kezét hirtelen a mennyezeten betörő fény felé lendítette. A hüvelyk és a mutatóujja között tartott egy pici, ibolyaszínű követ, amely millió darabra törte a napsugarat - Tudod, hogy mi ez, barátom?

  • Tanzanit – bólintottam – Még hozzá gyönyörű, mélykék... Itt találtad a környéken?... Jó, felejtsd el a kérdést! - Valami szöget ütött a fejembe – Tételezzünk fel valamit. A keresztlányomért mennyit fizetnél?

  • A fehér nő nem értékes – rázta a fejét. - Ez legenda! Fehér nőből soha nem lesz jó maszáj asszony.

  • Rendben. De a keresztlányom két év múlva fog végezni az állatorvosi egyetemen...

  • Húúúúúúúúúú – most először láttam Dzsokit kizökkenni a lelkiegyensúlyából – húúúúúúúúúúúúúúúúúúúú! Fehér nő és állatorvos??? Nincs még férje?! Hogy lehet, hogy nem foglalták még le?

  • Az apjának még valamiért nem volt sürgős, de most már annyiban van neki, hogy nem kizárt, hogy átgondolja.

 

Dzsoki komolyan gondolkodott.

  • Négyszáz marha, de beszélnem kell az apámmal. És persze kőben is fizethetek, ha úgy jobb. - felpattant és kirohant.

 

Albert bökdösött.

 

  • Ne szórakozz – mondta – Ezt itt véresen komolyan veszik.

  • Tudom, de tényleg az állatorvosira jár a keresztlányom.

  • Tényleg?

  • Tényleg. Miért, te is licitálnál?... A kis srác most ajánlott be kb 360 ezer eurót, bármibe fogadok, hogy még 150 marhával feljebb is mennének, ami testvérek között is 135 ezer eurót jelent pluszban, feltéve, hogy a sikerül felhizlalni az állatokat. Ez összesen félmillió euró.

  • Már értem, hogy tudtak az őseid egy lóért egy országot venni – nevetett Albert. - Gyere, menjünk ki és hűtsük le a kedélyeket.

  • Szerinted kérhetek tőlük üzletszerzői jutalékot? - tűnődtem. - Elég sokban van ez a szafari...

 

Mire kibotorkáltunk a kunyhóból Dzsoki már visszafelé tartott az apjával. Rövid, de annál kínosabb beszélgetésben tisztáztuk, hogy csupán egy eszmefuttatás zajlott percekkel korábban, amely nélkülözött mindenféle valóságalapot. Az ifjú törzsfőnök helyettes igen csalódott volt, de amikor az apja elment megbökött.

 

  • Azért nem hívnád fel a keresztlányod apját?

  • Sajnálom, rafiki! Tényleg csak egy ostoba kérdés volt a részemről... Megmutatod az iskolát? Hoztam a gyerekeknek füzetet, tollat meg ilyesmiket... Tudom, hogy büszke nép vagytok, szóval nem megsérteni akarlak ezekkel az apróságokkal.

  • Ugyan, gyere... Erre van.

 

Az iskola egy nagyobbacska, félig nyitott kunyhó volt, amelyben majdnem húsz gyerek tanult. Dzsoki büszkén mesélte, hogy Ő tanítja valamennyit írni és olvasni, mivel az egész faluból egyedül Ő járt középiskolába. Néhány gyerekkel már néhány angol mondatot is lehetett váltani. A tiszteletemre elénekeltek egy angol nótácskát, majd elvették a nekik szánt ajándékokat és visszatértek a tanuláshoz.

 

  • Hol vannak az idősebbek?

  • A nagyobb lányok vízért mentek, míg a moránok már a saját táborukban vannak.

  • Meg lehetne nézni őket?

 

Dzsoki az égre nézett.

 

  • Ha autóval megyünk, akkor napnyugta előtt visszatérhetünk. Induljunk!

 

Amikor egy maszáj fiú 14 éves lesz, szertartásosan körbemetélik, ezzel harcossá válik. Viszont el kell hagynia a faluját és több hasonló korú fiúval önálló közösséget kell létesíteniük, ahol szintén állatokat tartanak, és élik a maszáj mindennapokat. Akár évekig is lakhatnak a táborban, míg visszatérnek a falujukba, ahol aztán megnősülnek és ezzel válnak a közösség teljesjogú tagjává.

Majdnem egy óra alatt értük el a tábort, ahol 10-12 fiú lakott, ránézésre 14-18 év közöttiek lehettek. Őszinte érdeklődéssel gyűltek körénk, tényleg úgy tűnt, mint ha már évek óta nem láttak volna senkit a falubelijeiken kívül. Büszkén mutatták meg az állataikat, és kunyhóikat. Mint kiderült a tábor közelében volt egy kis patak, amelyet sikerült felduzzasztaniuk, egy egész tisztességes méretű kis tavat hoztak létre, ahol az állatokat itatták.

 

Dzsoki elmondása szerint az az idősebbek néhány hónapon belül visszatérnek a faluba.

  • Szóval ennyi? Pár év a szavannán elzárva, állatokat nevelgetve és máris maszáj lehet az ember? Úgy tudom, hogy régen oroszlánt is ölni kellett ahhoz, hogy harcossá fogadják a fiatalt.

  • Az már elég régen volt. Részint nincs annyi oroszlán, mint amennyi harcos, és azért mi is haladunk a korral... Oroszlánra vadászni íjjal, lándzsával ostobaság és még csapatban is hihetetlen veszélyes. Apám fiatal korában történt a falujában, hogy hat moránát ölt meg egyetlen nőstény oroszlán néhány perc leforgása alatt. Utána az öregek úgy határoztak, hogy ezt a próbát megszüntetik.

    Egy fiatal fiú lépett mellénk agyagedény volt a kezében, amiben valamilyen rózsaszínes lötty volt.

  • Igyátok meg, kérlek! - mosolygott Dzsoki – Hűsít és táplál.

  • Ez az, amire gondolok? - kérdeztem. - Tej és vér?

  • Húzd meg, rafiki! Ne gondolkodj, csak idd meg! - javasolt Albert

  • Ittam már tiszta kecskevért is, ez nem lehet rosszabb, de azért kérek egy percet a rákészülésre.

    Nem is olyan rossz. Furcsának furcsa, de nem rossz. Na jó, pokoli furcsa az egész. Az ember nem arra van programozva, hogy nyersen fogyassza állatok vérét. A fene esne a hülye utazási szokásaimba! Ha Dániában töltöttem volna a szabadságomat ott biztos nem vérrel kevert tejjel kínálnak. Igaz Dániában nem is élnek óriásgorillák. Tényleg! Miért nem élnek Dániában óriásgorillák? Mindjárt hányok.

  • Indulnunk kell, egy óra múlva sötét lesz – mondta Dzsoki határozottan. Különösebb elérzékenyülés nélkül vettünk búcsút a tábortól, és éppen naplementére tértünk vissza a faluba, ahol autentikus maszáj vacsorával fogadtak. Szerencsére vér nem volt, ellenben rengeteg sajtból, túróból és vadon termő gyümölcsből állt a menü. Ugyan húst nem kaptam, mivel a maszájok nagyon ritkán esznek, de meglepően táplálónak találtam. A vacsora előtt némi derültséget keltettem a közösségben, amikor egy kis vizet kértem kézmosáshoz. Dzsoki elmagyarázta, hogy a vizet majd 8 kilométer távolságból hordják minden második nap szamárháton, így az olyan úri huncutságok, mint a kézmosás nem fér bele a vízhordási kapacitásukba. A helyzetet Albert mentette meg, óvatosságból mindig tartott két 20 literes vizes ballont az autóban. Én boldogan mostam kezet, a maszájok meg hitetlenkedve nézték a számukra esztelennek tűnő pazarlást.

 

De a lényeg, hogy jóllakottan térhettem nyugovóra kicsi és büdös házikómba.

 

Folyt köv.

Nincs hozzászólás

Szólj hozzá

PÖRGESS MEG ÉS NYERJ!

  • Tedd próbára a szerencsédet és nyerj vásárlási kupont!
  • 1 pörgetésért egy email címet kérünk cserébe.
Pörgesd fel a szerencsédet!
Egyetértek az adatkezelési szabályzattal     A nyeremény készpénzre nem váltható és csak akkor számítjuk be,ha a vásárlás értéke meghaladja a 5000 Ft-t.