Kosár (0)

06 Már Miért éppen Zanzibár?

A kezdetek…

Negyvenes pasiként az egyik kedvenc tevékenységem az életben utazgatni, látni a világot, felfedezni új dolgokat. Nem tudom, hogy fiatalabb koromban tudatosan döntöttem-e olyan munkakör mellett, amiben a folytonos császkálás megadatott, de mára már rájöttem, kedvelem, ha leléphetek időről-időre, még ha esetleg munkaügyek miatt is. Pár éve viszont úgy gondoltam – ha már kéthavonta el kell utaznom munka miatt – megérdemli a családom, hogy elvigyem őket is egy igazán egzotikus helyre nyaralni, valahová, ami nem megszokott, ami kicsit más. Találtam is egy jó lehetőséget Zanzibáron és így kerültünk Ungoja szigetére, Pajé városába.

Ugye szokták mondani, hogy minden paradicsomban van valami hiba? Én ezt már az első este máris tapasztalni véltem, a mi kis egzotikus nyaralásunk színhelyén, amikor ugyanis teljesen felháborodtam zuhanyzás közben. Nem volt tusfürdő a szállodában! Nem voltak sehol azok a mini flakonok amiket megszoktam üzleti útjaim során. Kiabáltam a zuhany alól a feleségemnek, hogy most itt komolyan nincs tusfürdő, milyen világ ez, mire a kezembe nyomott egy pici valamit, ami egy papírfélébe volt csomgolva. Volt belőle több is a mosdón szépen sorba rakva, de nem gondoltam rá, hogy azzal kéne fürdenem. Valószínű tekintetem mindent elárult, mert a feleségem rávágta, hogy szappan van a szárított bambuszlevélbe csomagolva, amit szorongattam, nyugodtan nyissam ki és használjam.

Hogy mibe van csomagolva?

Totál kiakadtam, és mondtam höbörögve, hogy persze majd most kezdek el szappant használni, meg egyébként is srác koromban használtam utoljára szappant és még ma is emlékszem, ahogy a nagyanyáméknál divatos kemény szappan mindig elérte, hogy fürdés után feszengjek a saját bőrőmben. Nem repestem örömömben, de aztán kibontottam a picuri szappant, amilyet még sosem láttam és egy zuhanyra elhasználtam kb. az egészet.

Nagy meglepetésemre finom, könnyed illata volt és a bőrőm még másnap reggel sem húzódott. Olyan illatom volt, még a reggelizés közben is, mintha éppen frissen olajozott volna át egy masszőr mindenféle kellemes luxusra emlékeztető kencével. Nem volt erős, zavaró illatfelhő, hanem pont tökéletes, friss és mégis mély puhaság vette körül a bőrőm, na meg az orrom, és mindez egy szappantól, ami elveszett a tenyermeben. Nagyon bejött, de befogtam a szám, mert hát férfi vagyok, nem fogok ódákat zengeni egy szappanról. Azért felmarkoltam jópárat belőle, egyrészt, mert feleségem közölte, hogy ő innentől kezdve csak ezt hajlandó használni, másrészt gondoltam keresek ilyet itthon is és végre én is megszabadulok azoktól a ronda for men feliratú műanyagflakonos izéktől a kád szélén. Igencsak meglepődtem, hogy hiába kerestem, itthon nem lehetett ilyen szappant kapni, de még csak hasonlót sem! Sehol nem találtam ilyen alapanyagokból szappant. Amikor megtudtam, hogy Európában sem beszerezhető, örülni kezdtem. Elég hamar világossá vált számomra, hogy találtam valamit, ami értékes és nem kapható, legalábbis ezen a földrészen nem.

Miből gondoltam, hogy értékes? Megpróbálom röviden elmondani. Szeretem a nőket, nagyon sokat vagyok nőkkel, feleségem van, két lányom meg egy fiam, húgom, anyám, nekik barátnőik, a munkatársaim majdnem mind nők, szóval mindenhol nőuralom van az életemben. Ez tök jó, férfiként örülök is neki, mert sokat tanulok tőlük, róluk. Sokszor belefülelek akaratlanul beszélgetésekbe a bőrápolásról meg női dolgokról. Hallottam elégszer életemben, főleg az utóbbi időben, hogy fontos, hogy ne legyen kémiai műcucc az, amivel egy nő ápolja magát. Ha ez nem lenne elég több helyen olvastam, hogy nem tesz jót egészségünknek a sok természetellenes alapanyagú kozmetikum amiket használunk. Tehát köztudott, hogy minél tisztább, természetesebb egy szépségápolási termék, annál jobb.

Ez a pici csoda, amit a hotelben adtak szappanként, négy fő összetevőből állt papírja szerint. Tengeri hínárból, kókuszolajból, méhviaszból és vízből. Ehhez az alaphoz adtak még fűszereket, illatokat, aromákat, olajakat, mindent, amit Zanzibár természete csak rejtegethet, hogy változatos szappanokat kreálhassanak. Szegfűszeg, citromfű, fahéj, kávé, lime, langi-langi sárga virága és az Udi, ami a zanzibári nők titka keveredett ezekben az apró teljesen természetes kézzel készült szappanokban. Mi ennél értékesebb a natúr kozmetikumok korában?

Citromfu_ultetveny

Citromfű ültetvény Pemba szigetén

A következő egyik kedvenc tevékenységem az életben, amit itt meg kell említenem pedig az, hogy üzletember vagyok. Nem volt kérdés számomra tehát, visszamentem Zanzibárba, egy még megmaradt pici szappankával, hogy még többet megtudjak a termékről és felkutassak több hasonló terméket ott, ahol ezt a szappant is készítették mint megtudtam, a zanzibári nők. Így lett eltökélt szándékom, hogy Magyarországra sőt Európába hozom azt a csodát, amit Afrika természeti kincsei adhatnak a szépségápolás területén nőknek, férfiaknak és gyermekeknek egyaránt.

 

Soap_Lemongrass

Az a bizonyos szappan, amivel elkezdődött minden.

 

Fotók: Seaweed Center, Zanza

Címkék:

Szólj hozzá